A kelet-baranyai település szelíd dombok között húzódik meg. Már a bronzkorban lakott volt, hiszen előbb a mészbetétes kultúra, később a kelták szórványleletei erről tanúskodnak.

Elsó említése 1332-1335 közötti időszakban történt Emon néven, csupán az 1700-as évek eslő harmadában jelenik meg a Vemen forma.

Émen vagy Émel középkori magyar falu, a török hódoltság alatt elnéptelenedett. 1690 körül rácok telepedtek meg itt. 1748 körül érkezett az első német telepescsoport. A németség gyors ütemben növekedett. A rácok száma az 1. világháborúig lassan fogyott. 1920 után az itt élő szerbek zöme Jugoszláviába optált. 1930-ban 243 lakos vallotta magát magyar, 2130 német, 5 szerb és 2 egyéb anyanyelvűnek. 1970-ben 1127 magyar és 1195 német élt itt. Külterületi lakos volt ekkor 186 fő. ebből a Cigánytelepen  élt 100 lélek.

A szájhagyomány szerint a mai település csak 300 éves, korábban Ny-abbra feküdt a falu. A szerbekben élénken élt a tudat, hogy Szerbiából a török elől menekültek ide a „nagy költözés’ idején vagy még korábban, s a környező völgyekben létesítettek ideiglenes településeket. Erre szerintük dűlőnevek, ill. falunevek emlékeztetnek, pl.: szh. Apatija, Batova, Berak, Demerkapija, Hristova dolina Korpač, Kapavac, Krstoš, Petrovac, Prkos, Sapud, Uros, Vemen. Őrizték azt a hagyományt is, hogy vissza kell térniük, ha hazájuk felszabadul.

A németekben is mindvégig tudatos maradt, hogy az akkori német birodalomból vándoroltak be, a közelebbi hely neve azonban elhomályosult. Egyes kutatók szerint a Rajna vidékéről, Szászföldről, Frankfurt és Fulda környékéről, valamint Ausztriából jöttek. A kolerajárványok elől is sokan ide menekültek a környező falvakból, pl. Palotabozsok első lakói. Az utolsó betelepülési hullám (1728-87) érkezőket „sváb parasztok”-nak, „telepesek”-nek (Schwabenbauern, Colonisten) nevezték.

1945 után a németek egy részét kitelepítették, helyüket 100 bukovinai székely család (Hadikfalváról), 70 felvidéki család (a Csalóközből, Hontfüzesgyarmatról, Albárból, Szimőről stb.) s számos ún. magyar telepes foglalta el.

A teknővájó cigányok egy része a mecseknádasdi, erdősmecskei, majd fekedi erdők cigánytelepeiről vándorolt be. 1936-60-ig a Kohlental-ban, 1975-ig a Kirchengrund-ban laktak, végül a faluba telepítették őket.

Véménd egy Véma nevű szerb asszonyról kapta nevét.